Hitvallásunk

Sinear földjén az emberek építeni kezdték a bábeli tornyot, azzal a dölyfös szándékkal, hogy csúcsa majd az eget veri, s ők kényelmesen átsétikálnak egyik csillagról a másikra.
Az Úr megsokallta fönnhéjázásukat. Ködöt bocsátott elméjükre, összegabalyította nyelvüket. Többé nem értették meg egymást.
Ha a pallér gerendát kért, csákányt hoztak neki, téglaragasztó szurok helyett vizet. Az építkezést sürgősen abba kellett hagyni.
Nagy deficit mutatkozott. A vállalkozó csődbe jutott, bejelentette fizetésképtelenségét, a torony pedig csonkán meredt az égre, puszta falaival.
De tövében nyomban nyelviskolák, fordítási irodák keletkeztek. Tanárok, kik gyorsan megtanulták az összes nyelveket, nyelvtanokat írtak, s a tolmácsok – csinos sapkával fejükön – jó pénzért arra vállalkoztak, hogy a sok boldogtalan halandót közelebb hozzák egymáshoz.
Ekkor született meg a műfordító.”
Kosztolányi Dezső